Dunakanyarban kerékpár túráztunk – 2011. április 10.

Vasárnap reggel, a korai reggeli órákban indult csapatunk meghódítani a
Dunakanyart.

Kőbánya-Kispestről a Nyugati pályaudvarig vonattal mentünk, ahol átszállva a szobi vonatra, értünk el kerékpározásunk indulópontjáig.

Miután leszálltunk kerékpárjainkkal a vonatról, Szobot főúton hagytuk el, ami forgalmas volt. Sajnos, a kerékpárút Szob-Zebegény között még nem készült el.

Zebegénytől viszont már kerékpárúton folytattuk utunkat. Csodálatos látványban lehetett része azoknak, akik velünk tartottak. Sajnos, egy esés is „összejött”, ami szerencsére sérülésmentesen végződött. Ez a szituáció a tájnak volt köszönhető. Ugyanis a hölgy, akivel ez történt, az eléje táruló szépségben gyönyörködött, miközben az út kanyarodott. Hozzáteszem, valóban káprázatos látvány volt említett helyen (is).

Nagymarosnál megálltunk egy rövid időre, ahol szintén élvezhettük a Dunakanyar szépségét. Szemben a Visegrádi vár, a pilisi hegység látványa ragyogó helyszínül szolgált arra, hogy elfogyasszunk egy kis elemózsiát, kulacsainkból kortyolgassunk, mielőtt továbbhaladtunk volna. Itt valaki meg is jegyezte, olyan „tengerparti” hangulata lett, ahogy leült a homokos partra, napsütésben.

Utunk Kismaroson átvitt tovább, ahol egy juhcsorda áthaladását is végignézhettük, akik éppen előttünk mentek át a kerékpárút bal oldalán lévő birtokról, a jobb oldalon lévő legelő részre.
Verőcét elhagyva, egy kisebb emelkedő leküzdése után Vácra értünk.
Itt megálltunk egy hosszabb időre, fagyi, süti, csoki a gyönyörű, hangulatos főtéren, majd a váci székesegyházat tekintettük meg.

Ismét nyeregbe pattanva pár kilométer megtétele után egy újabb megállás következett, bementünk az Ártéri Tanösvényt megcsodálni. Sajnos, kevés időt töltöttünk ott, és a sok résztvevő, bringa miatt nem is jutott talán mindenki el a végéig, de úgy gondolom, arra jó volt, hogy megismerjék, megtudják a résztvevők, ilyen szépséget is meg lehet nézni Pesttől alig 20 km-re. Akár gyalogosan, akár ismét bringával.

Biztos vagyok benne, sokan visszatérnek oda, hogy szűkebb körben élvezhessék azt a nyugalmat, csendet, amit ott tapasztalhattak. Minden évszakban gyönyörű, érdekes.

A tanösvény után kellemes, kanyargós, erdős részen haladtunk, míg elértünk Göd felsőig, ahol a Duna mellett, a töltésen haladtunk tovább. Gödnél már kis, forgalmatlan úton értük el a vasútállomást, ahol véget ért dunakanyari túránk.

Fantasztikus volt a tavasz színvilága, a természet színvilága. Csodálatos kék ég, zöldellő fák, sárgálló aranyeső bokrok, mindezekhez egy vidám, kedves társaság.

Nagyon jó társaság volt, öröm volt látni, ahogy a legkisebbek is lelkesen tekerték végig a túrát, azon felnőttekkel együtt, akik kevésbé voltak még ilyen hosszú távon. Azt is örömmel hallottam, hogy olyan is szívesen jött velünk, aki verseny-kerékpározott, de a társaság miatt velünk tartott.
Összegezve, jó hangulatú, szép útvonalon, haladó túrán voltunk.
Egy olyan csapattal, akik már odafelé azon ötletetek, hova kéne még szervezi túrákat.
Remélem, ezek nem csak tervek, ötletek maradnak, hanem egy hagyományt teremtve, meg is valósulnak.
Jó volt Veletek tartani, kedves résztvevők!

Széphegyiné Éva

Vélemény, hozzászólás?