Negyedik alkalommal rendezte meg a Wekerlei Társaskör Egyesület a már hagyományosnak mondható téltemetést a telepen.

A benti programok ezúttal a társszervező, a Wekerlei Gyermekház termeiben folytak, amelynek az egyik helyisége átalakult „Hangszerszám bütyköldévé”. Sok felnőtt szerint ezek inkább „zajszerzámok”, hiszen a csend megzavarására alkalmas eszközök készültek itt fából és dióhéjból szakszerű segítséggel. A másik szobában kis babákat lehetett szövetdarabokból formálni, amolyan apró kiszebábokat csináltak a kisebbek-nagyobbak, amit, ha úgy döntöttek, szintén a tűzre dobhattak elkészítői. Mindeközben a nap egyik főszereplője, a nagy kiszebáb is formát kapott: jól kitömték szalmával, fejére kendő került, testére meg alig használt
ruhadarabok. Kikarózva figyelte, ahogy a résztvevők gondjaikat egy papírra vetik mellette, és egy kis szütyőbe dobják, hogy vele együtt, az az tél szimbóluma mellett a tűzben a gondok is elégjenek.

A csendet először a rigmusok és a népi énekek törték meg a hangulatember és egy meghívott dobos vezetésével. Velük együtt fújta a Gyermekház apraja-nagyja: „Vesszen a tél, jöjjön a tavasz.” Aztán a zajkeltő eszközök éles hangjai is belevegyültek a nótaszóba. Akik később érkeztek, otthonról hoztak különféle kellékeket a tél elűzésére: furulyákkal, konyhai felszereléssel – lábasfedőkkel és fakanállal – felfegyverezve zavarták el a környékről a rossz és hideg időt. A sor elején a rövid életű és a telet jelképező szalmababa haladt, de nem saját lábán, hisz az
nem volt neki. Mögötte pedig a zajongó tömeg. A kiszebáb szép lassan közelített tűzre bocsátásának helyszínére, a Kós Károly térre. Ott még egy hatalmas körsétát is tettek vele azok, akik azonnal a tavasz megérkezését kívánták a telepre.

Aztán a tömeg megállt, kis csend lett. A bábura rákerült a gondűző cetliket tartalmazó szütyő, és a korábban feltűzdelt gondűző szalagok is már ott libbentek a karján. A tűz gyorsan lángra kapott. Majd sikítás és zajongó felszerelések hangos zsibongása közepette a szalmabábu végső nyughelyére került. Méghozzá a tűzre. Végül énekkel és tánccal ünnepelték az összegyűltek a kiszebáb végét.

Reméljük, vele együtt a tél is visszavonulót fúj már, és hamar megadja magát a tavasz seregének.

További fotók:
Toldy Miklós képei
Romhányi András képei

Tudnivalók a rendezvényről:
A rendezvényt önkéntesek szervezték, különösebb költség nélkül, a Wekerlei Társaskör és a Wekerlei Gyermekház szervezésében több mint 40 önkéntes segítségével. Köszönjük a munkájukat.
Ha ön is szívesen segítene hasonló munkákban, örömmel látjuk köztünk.

A rendezvény főszervezője:
– Somlói Judit
Kézműves foglalkozás segítői
– Farkasné Vajtai Margit
– Hernádi Réka
– Horváth Mariann
– Horváth Zsófia
– Kovács Krisztina
– Révész Antónia
– Szloboda Ágnes
– Takácsné Repka Ildikó
– Zsarnóczky Zsanett
– Zsólyomi Réka
A Gyermekház alkalmazottai:
– Kanizsai Eszter
– Szabó Mária
– Dobi Pál
– Vass Zoltán
Tűzrakók, szállítás:
– Fazekas Csaba
– Hunya Richárd
– Somlói Fazekas Boldizsár
– Somlói Fazekas Barnabás
– Váradi Bence
– Toldy Gábor
Táncot tanított:
– Katona Bori
Hangosítás:
– Magyar Kollégium Kulturális Egyesület
– Kocsis András
– Somogyvári Rudolf
– Romhányi András
Kikiáltó:
– Takács Zoltán
Dobos:
– Kovács Gábor
Faanyag, biztosítása:
– Romhányi család
– Nagy Kálmán
– Kerekes család
Ruhaanyaggal hozzájárult a szalagokhoz:
– Cseri Judit
– Romhányiné Kovács Mária
– Szilágyi Szabina
Szalmával hozzájárult a kiszebábhoz:
– Récsei Judit
Grafikai munka:
– Gera Attila
Fotódokumentáció:
– Romhányi András
Plakátozás:
– Bonnyainé Virágh Krisztina
– Kalmár Andrea
– Németh Katalin
– Retek Dezsőné
– Viló János
Munkatárs:
– Csernai Zsuzsa
– Debreceni Zsuzsa

Köszönjük a munkájukat!

Vélemény, hozzászólás?