Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Gyermekek!
Tisztelt Emlékező Közösség!

Immár harmadik alkalommal ünnepelhetünk szűkebb pátriánk, a Wekerletelep építtetőjének szobránál, amelyet kezdeményezésünkre a telep centenáriuma évében állítottak, s Wekerle Sándor születésének 160. évfordulójának napján lepleztünk le. Ma is őrá emlékezni gyűltünk össze.

Sokszor és sokat mondtunk már el a nagyszerű emberről, az ország első polgári származású miniszterelnökéről, de engedtessék meg nekem, hogy ez alkalommal is röviden összefoglaljam életútját!
Wekerle Sándor 1848. november 15-én született Móron.
Családja Württembergből származott. Gimnáziumi tanulmányait Wekerle Székesfehérvárott, a cisztercitáknál végezte, kitűnő eredménnyel érettségizett, majd a budapesti egyetemen jogi és államtudományi tanulmányokat végzett.

1870-től a pénzügyminisztériumban hivatalnokoskodott, 1886-ban államtitkár lett, majd elnyerte a nagybányai választókerület mandátumát. 1889-től 1892-ig pénzügyminiszter és kereskedelmi miniszter volt.

Az első Wekerle-kormány 1892-ben alakult meg. Amikor az országgyűlés 1895 júniusában nem fogadta el a kötelező polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslatot, Wekerle lemondott. A kormányalakításra felkért Khuen Héderváry Károly azonban nem tudta megszervezni az új kormányt, ezért a király hamarosan újból Wekerlét bízta meg a kabinet megalakításával.

Az ő miniszterelnökségéhez fűződik az államháztartás egyensúlyának végleges helyreállítása és a költségvetési deficit eltüntetése, az aranyvalutára való áttérés, a pénzügyi közigazgatás újjászervezése, amelyekkel megalapozta a XX. század első évtizedeiben az ország páratlan gazdasági felvirágoztatását. Az egyházpolitikai reformok keretén belül a kötelező polgári házasságról, az állami anyakönyvezésről, a szabad vallásgyakorlatról szóló törvények megteremtették a modern polgári társadalom még hiányzó alapjait.

Az ország már Wekerle miniszterelnöksége idején megkezdte előkészületeit az ezeréves honalapítás megünneplésére: programokat készített, nem cifra felvonulásokon, lármás ünnepélyeken járt az esze, hanem maradandó létesítményeket, emlékműveket akart létesíteni. Ekkor születtek meg a hídépítési programok, hatalmas új városrészek, a millenniumi alkotások.

A második Wekerle-kormány 1906-tól 1910 elejéig működött. Ez idő tájt minden ezer gondja, baja és nehézsége mellett időt szakított arra, hogy három gondolatát megvalósítsa, és tető alá hozza: a vagyon és jövedelmi adót, az állami kislakásépítést és a szénakciót. Tudjuk, 1908-ban fogadta el a képviselő-testület az állami munkáslakások építéséről szóló törvénycikket, s el is kezdődött a kispesti munkástelep megépítése.
Az állami szénbányászat talán az első elgondolása volt annak a ma is újra fontosnak vélt törekvésnek, hogy a legfontosabb energiaforrásra az államnak befolyást kell gyakorolnia, és hogy ezen a téren az ország ne legyen teljesen kiszolgáltatva a külföldnek.

Az első polgári származású miniszterelnök 1910-től visszavonult a politikától. Cukorbetegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta, mégis Károly király kérésére 1917. augusztus 23-ától 1918. október 31-éig vállalta harmadik kormányának megalakítását. A proletárdiktatúra idején börtönbe került, majd szanatóriumban őrizték. 1920-ban a Közművelődési Tanács, 1921-ben az Országos Pénzügyi Tanács elnökévé választották.

Trianon után Wekerle nyomban azt kereste, hogyan lehetne pótolni azokat az elveszett értékeket és energiákat, amelyek a határon kívülre kerültek. Arra figyelmeztetett: „Oda kell néznünk állandóan az idegen uralom alatt élő magyarságra, hogy Európa elé vigyünk minden oly sérelmet, mely ott a magyarokat egyházi, iskolai és kulturális téren éri. ….. Meleg szeretetünket küldjük mindenfelé, ahol ma a magyarok reménykedve, szomorúan, talán csüggedten is várják sorsuk fordulatát. Dolgozzunk értük. … Ne csüggedjünk, cselekedjünk!”

Wekerle munkásságának értékelői szerint ő volt az első magyar miniszterelnök, aki polgárként – vagyon és számottevő összeköttetés nélkül – saját tudásával és felkészültségével küzdötte fel magát e legmagasabb tisztségbe. Reálpolitikus volt, európai műveltséggel és látásmóddal. A demokratikus haladásért, a nemzeti célokért küzdött, s eredményesen lépett fel a korrupcióval szemben. Nagy népszerűségnek örvendett a középosztály, a munkásság, s – nem utolsó sorban – fészekrakó eleink körében.
1921. augusztus 26-án, 73 éves korában halt meg Budapesten.
Azt hiszem, nem egyedül vélem úgy, nagy szüksége van ma is hazánknak egy Wekerle szintű kormányfőre.

Budapest, 2010. november 14.
Nagy Tamás

2 comments on “Nagy Tamás beszéde Wekerle Sándor születésének 162. évfordulóján

  • Boros János azt mondja:

    A fotókat Lechner Gábor készítette. Köszönjük.

  • Boros János azt mondja:

    A fotókat Lechner Gábor készítette. Köszönjük.

Vélemény, hozzászólás?