A Föld napja után a tekergés napja… Vasárnap harmadik alkalommal rendezték meg a Wekerlei tekergés elnevezésű programot. Ez a harmadik azonban mégis csak közel a háromszor harmadik, hisz maga a rendezvény korábban a Székelykapu-futás társrendezvénye volt.
És ha még azt is nézzük, hogy csodálatos, nyárelői napsütésben zajlott ez a meseszámbeli alkalommal kitűzött kerékpár-akadályverseny, akkor sem mondtunk el még mindent. Hisz például azt sem, hogy a megújulásra váró és szépülő Kós Károly térről átkerült a verseny a Bárczy István térre.
A legaktívabb versenyzőknek a nap és délelőtt folyamán a legkisebbek bizonyultak. A babák műanyag motorjaikon száguldoztak végig a számukra kijelölt, és könnyebb akadályokkal teletűzdelt pályákon, a nagyobb óvodások pedig már merészebb bicikliken – néhol pár kerékkel besegítve – teljesítették ugyanezt a kört. Itt még szabadon segítségükre voltak a talán kicsit jobban megszeppent szülők, testvérek és nagyszülők instrukciói, néhol erősebb kezeik. De ez sem vette kedvüket a hajtástól és rohanástól, ami itt most megengedett volt. Az egyik versenyző már a cél előtt „Győztem!” felkiáltással ünnepeltette magát. De volt, aki az egyik bóját akarta mindenáron maga előtt tolni, amolyan nehezített körülményként. Sokan pedig egyszerűen, a bóják kikerülése nélkül, nyílegyenesen próbálta a pályát végigszántani. Egyszerűen égett bennük a tűz… és élvezték.
Mindeközben a felnőttek és a felsős korosztály is megkezdte a mélyebb kanyarokkal és egy libikókával és 2 pallóval is nehezített pályán a küzdelmeket. Bár a szülőket jobban kellett noszogatni, ez meghozta eredményét: ebben a kategóriában először osztottak díjakat, miután az indulók száma elérte a kiírásban szereplő minimális számot, a nyolc főt. És hogy, mennyien indultak a felnőttek? Pontosan nyolcan…
A délután folyamán az alsósok koptathatták a megrajzolt és akadályos pályán kerékpárjuk gumiját.

Mégis… a nap legjobban várt pontja az éjszakai/késő esti tekergés, mely idén is a Székelykapu alól indult el este 8 óra után. Páran a nehezebb lehetőséget választva rollerre vagy görkorcsolyába pattantak, de a legtöbb résztvevő mégiscsak az üléses verziót részesítette előnybe, és úgy indultak neki a Székelykapu-futás már jól ismert tized-maratonjának nyomvonalán. Mindezt nagyon óvatosan, hisz az útvonal nem volt biztosítva, és a sötét is egyre jobban leköltözött Wekerlére. Így érkeztek vissza az estének nekiindulók háromnegyed óra múlva a nullpontba: a már kivilágosodott Székelykapu alá. Amelyet jobban megfényesített az arcokról a mosoly, ahogy a kerekezők beértek rajt-célba, és együtt énekelve köszöntötték a tavaszt. Mind. Együtt. Közel 150 kerekező. És mosolyogtak.
Ahogy a reggel is indult.

Vélemény, hozzászólás?