Ezzel a címmel érkezett a meghívó a Wekerlei Társaskörtől, pontosabban a szervezőtől (Romhányiné Kovács Mária) és a túravezetőtől (Gajdos Rozália).

Március 21-én, a tavasz első napján, kicsit még borongós időben gyülekeztünk a Kós Károly téren, majd hamarosan 5 autóval elindultunk célunk felé. 9 után nem sokkal a Fehérvárcsurgó mellett található Gaja-völgyi Tájcentrum bejáratánál leparkoltunk, és hátizsákkal, túrabotokkal felszerelkezve elindultunk. Közben a dátumnak megfelelően a nap is kisütött, s ez tovább fokozta jókedvünket. A felnőttekkel tartott egy hatéves kislány Lilla, és egy nem tudom hány éves kislány kutya, Panka is.

Egy szépen rendben tartott pihenőhelyre érkeztünk hamarosan, persze mi nem pihentünk, hiszen még alig indultunk el. Megcsodáltuk a fehérvárcsurgói-víztározót, amelyet a Gaja-patak táplál, s a hagyomány szerint Mátyás király korában is tó volt ezen a helyen.

A Gaja-patak a Keleti-Bakony legfontosabb vízfolyása. Nagyesztergár mellett ered, és 20 kilométeren át kelet felé folyik, majd Bodajknál délre fordul. Moha alatt a Móri-vízzel, Székesfehérvár mellett pedig a Sárvízzel és a Séddel egyesülve a Nádor-csatorna viszi tovább a vizét a Dunába.
Festői táj a Gaja-szurdok, tornyosodó szikláival, mély szakadékaival, magas fáival. A völgyben a Gaja-patak kanyarog, hol csendesen, hol pedig sziklás medrében, hangos morajlással siet tova.

Az kicsit szokatlan volt, a főleg nyáron kirándulóknak, amilyen én is vagyok, hogy a fákról még hiányoztak a levelek. A sok zöld látványának hiányát azonban kárpótolták a nyíló virágok. Hóvirágszőnyeg, ibolya-szigetek, virágzó galagonyabokrok, néhány tavaszi tőzike, hérics és köztük még a téltemető is kísérte utunkat. Sajnos, én csak a hóvirágot és az ibolyát ismerem fel, de szerencsére kiránduló társaim nálam sokkal több ismerettel bírtak, s ezt nem is tartották magukban.
Utunk egy zárt vadvédelmi területen haladt keresztül, ezért néhányszor a túloldalra jutáshoz át kellett mászni falétrákon, melyek között voltak jobb és kevésbé jó állapotúak. De mindenki sikeresen vette ezeket az akadályokat.

Az a panoráma, mely egy-egy szép kilátópontról a szemünk elé került, minden fáradságot megért.
Érdekesség a patakon keresztbe fekvő két kiszáradt tölgyfa, az Ádám-Éva fa, mely valamikor két egymással szemben álló fa volt, Ádám és Éva fája. 2002-ben bekerült a magyarországi tanúfák közé.
A látogatók tájékoztató táblák segítségével megismerhetik a völgy geológiai és régészeti értékeit, sajátos élővilágát, tájékozódhatnak gazdag történelmi múltjáról, több évszázadra visszatekintő vadászati jelentőségéről.
Tulajdonképpen egy nagy kört tettünk meg, kellemes sétával, jóízű beszélgetéssel, közben persze kis pihenésre és evés-ivásra is volt időnk.

Visszaérve indulási pontunkra, vezetőnk egy meglepetést tartogatott számunkra. Rövid autózás után kiszálltunk Gánt-Bányatelepen. Rövid gyaloglás után a gánti külszíni, persze már nem működő bauxitbánya felhagyott területére, Melegesre értünk. És itt egyik ámulatból a másikba estünk, valami holdbéli csodálatos látványban volt részünk. A különböző ásványok miatt a legkülönfélébb színekben pompázott a föld, a sziklák. Az uralkodó a vörös, a bordó, a rózsaszín és ezek árnyalatai voltak, de volt kék, zöld, barna, fekete, sárga színű réteg, kő is. Mindezek kis dombok, völgyek mentén, két kis „tengerszem” is csillogott a mélyedésben. Kiszáradtnak tűnő, mégis élő, ritkás növényzet is látható. Erre tényleg nincs jobb szó, mint a csoda. S ide csak úgy nem téved az ember, kell, hogy valaki erre felhívja a figyelmét, s ezért külön köszönet Rózsikának.
A széltől, naptól kipirulva szálltunk be az autókba. Gondolom, nem csak a magam nevében mondhatom, hogy kár lett volna nem elmenni, és várjuk az áprilisi újabb közös túrát. S biztatok mindenkit, jöjjön, érdemes.

Papp Zsuzsanna
egy a túrázók közül

(S hogy más is rátaláljon a „csodásra”:
Gánti Bauxitföldtani Park: felhagyott kb. 127 500 m2 területű bányagödör, a hajdani bauxitbányászat egyik emléke. Az itt kialakított, 3,5 km-es tanösvényen 13 állomás van. A bányafal kb. 28 m magas
Balás Jenő Bauxitbányászati Kiállítás – Gánt: a kis múzeum a föld alatt, illetve felett mutatja be a magyar bauxitbányászat történetét 1914-től az 1990-es évekig.
Forrás: Internet, http://gajavolgy.blogspot.com és http://www.mafi.hu)

Vélemény, hozzászólás?