A kertvárosi építészetnek a jelentősége nemcsak építészeti, esztétikai vagy gazdasági, de lélektani is volt:

“Fleischl Róbert neves építész a sokemeletes, függőfolyosós bérkaszárnyákkal ellentétben a kertvárosi építési módot javasolta a kormánynak. A vidékről felkerülő, munkássá és tisztviselővé váló emberek ugyanis kiszakadtak addigi környezetükből, a kertek, növények és fák világából. A kormány és a főváros vezetése azt várta az építészektől, hogy a kertváros-koncepcióval mentsék meg a városiasodás miatt háttérbe szoruló értékeket. A nyertes építészek eszerint tervezték meg a kispesti lakótelep típusépületeit.”

“A telepgondnokság saját kertészetet tartott fenn, s a közterületen ötvenezer fát ültettek el. A Fő tér mindig pompázott a sokszínű és illatozó virágoktól. A kertészet közreműködésével oldották meg a lakások kertjeinek növénytelepítését. A homokos talaj alkalmas volt csonthéjas gyümölcsök termesztésére is. A bérlők lakásonként négy gyümölcsfát ültettek el kertjükben, így tizenhatezer gyümölcsfa került a kiskertekbe. A lakók ribizlibokrokat telepítettek a kerítések mellé. 1917-ben olyan jó volt a termés, hogy a lakosság az éves lakbér négyszeresének megfelelő bevételhez jutott. A lakások bérlői jutányos áron a kertészettel permeteztették gyümölcsfáikat.”

Vélemény, hozzászólás?