Beszámoló egy esős, de egyáltalán nem szomorú vasárnapról

Úgy tűnik, eddig egy dolog biztos a Wekerlei Bolhapiaccal kapcsolatban: amikor rendezzük, akkor esik az eső!
Szerencsére ezalkalommal úgy indultunk neki, hogy ha esik, ha fúj, mi kitartunk, és nem fújjuk le, mint legutóbb! Én azt hiszem, abban mindenki, aki kilátogatott egyetért: megérte!

Reggel, 8-9 körül még bizakodtunk, mert úgy tűnt, az eső alábbhagy, és egész kellemes időben pakolgathattuk kifelé a holmijainkat. Aztán, amikorra az árusok nagyja már megérkezett, ismét rákezdett, és kitartott a Bolhapiac végéig, néha még fel is erősödve.

A rossz idő azonban, láthatóan senkinek nem vette el a kedvét! A 62 árusítóasztal nagyjából megtelt: ötvenketten pakolták ki az eladásra szánt, megunt csecse-becséket, könyveket, használati tárgyakat, ruhákat, játékokat. Néhány holmi már akkor rögtön elkelt, amikor tulajdonosa éppen csak kirakta az asztalra: sokszor a másik árusító csapott le rá. De persze nem csak az árusok voltak kint, – bár már az is legalább 50 érdeklődőt jelent önmagában – hanem „igazi” nézelődők, vásárolni, böngészni vágyók is jöttek szép számmal, és vették górcső alá szép sorjában a standokat. Sokan hozták ki csemetéjüket is, és a kicsiket is megérintette a „bolházás szele”: izgatottan vadásztak az értékes, néha akár még 200 Ft-ért is árult kincsekre! Utána boldogan dicsekedtek minden arra járónak vele!

De ezen nincs is mit csodálkozni, mert ugyanezt a felnőttekről is elmondhatjuk. Egy-egy olcsón megszerzett kis tárgy, emlék ugyanilyen örömet szerzett új 18 éven felüli tulajdonosának is! Hát még annak, aki túladott rajta: végre, egy kacattal kevesebb… Nincs jobb bizonyíték arra, hogy mennyire különbözőek vagyunk egy bolhapiacnál: ami az egyiknek lom, az a másiknak hatalmas érték. És ez így van jól!

Egyszóval, családiasan, jó hangulatban telt el az esős délelőtt, a vásárlás mellett nagy találkozások helyszíne is volt a piac: rég nem látott ismerősökkel, egykori szomszédokkal, gyerekkori pajtásokkal, osztálytársakkal futhatott össze itt az ember, ment az alkudozás, folytak a párbeszédek, még munkamegbeszélés is összejött néhány wekerlei önkéntes között, tehát igazi közösségi hadszíntérré változott erre a vasárnapra a Wekerlei Kispiac területe!
Reméljük, jövőre is folytatódhat e sikeres program, akár évi több alkalommal is. Mi dolgozunk rajta. Önök pedig rendeljék meg addigra hozzá a jó időt!

Debreceni Zsuzsa

Vélemény, hozzászólás?