Pyrrhula pyrrhula

Pacsirta nagyságú madár. Fejteteje, csőrtöve, szárnya és farka fényes fekete. Dolmánya szép hamuszürke. A farkcsíkja, valamint farkalja hófehér, a melle és hasa gyönyörű hajnalpirosas. A tojónak a hasa is hamvasszürke. Csőre kurta, de nagyon vastag; eleje kampósan behajlik.

Fészekalja általában öt tojás, mely zöldeskék alapon bíboros színű, és szürke szeplőkkel tarkálló. Hazánk lucosaiban szórványosan fészkel, úgy öt-hat méter magasságban. Fészkének burkolata vékony ágacskákból, bélése szőrből készül. Élőhelye az erdők és a parkok. Télen az etetők közelében is láthatjuk.
Nagyjából február táján kezdik a fiatal hímek kiválasztani jövendőbeli párjukat, akivel életük hátralevő részét fogják letölteni. Május felé kezdenek el költeni, általában egy lucfenyő oldalágára épült fészkükben, a talajtól mintegy 2-5 méterre. Miközben a tojó lerakja 4-6 tojását, ez idő alatt a hím eteti őt. A fiókák 12-15 nap múlva látnak világot, és az ezt követő 12-16 napon át még a fészekben maradnak. Ám a család nem szóródik szét, hanem kisebb csapatokba verődve várják a következő költést. A fiókakortól nevelt madárkák szorosan kötődnek gazdájukhoz, kiben fajtársukat, a hímek a párjukat látják.

A süvöltő tápláléka főleg fák és egyéb növények bogyóiból áll, ám az apró rovarokat, pókokat sem veti meg. Télen a rügyeket is szívesen rágcsálja, csipegeti.

Hangja lágy „hiüp” füttyentés. Halk éneke lágy és érdekes hangokból összenőtt csicsergés, melynek utánzását (igaz, csak gyakorlással) el lehet sajátítani.

Zugor Márton

Vélemény, hozzászólás?